Az Amalfi-part (Costiera Amalfitana) Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódik. A meredek partról rálátni a tengerre, a környéken pedig 1400 m magas hegyek látványa bűvöli el a látogatót. A táj kivételes szépsége már az ókorban is téma volt, bár évszázadokon keresztül csak a tengerről vagy gyalog lehetett megközelíteni. Itt jött létre Olaszország első tengeri köztársasága a 10. században, gazdag kereskedelmi kapcsolatokkal, melyek Pisa és Genova növekedése révén erősödtek meg. Az Amalfi-part a 19. században vált igazán híressé, amikor 1857-ben utak építése által a part könnyeben elérhetővé vált. Akkoriban a hely gyorsan ismertté vált és az európai művészek valamint tudósok ide vonultak vissza. A táj szépségét a kanyargós, néha túl keskeny, beborított sziklakiszögellések és meredek szakadékok fokozzák. Az Amalfi-part és települései 1997-óta részei az UNESCO Világörökségének. Amalfi városát valószínűleg Nagy Konstantin császár katonái alapították 320-ban. A nagy hajózási tapasztalatnak köszönhetően az amalfiak megalkották a Tabula Amalphitana-t, a világ első hajózási törvénykönyvét, amellyel a rivális tengeri hatalmak elismerését is kivívták. Amalfi kereskedői raktárakat tartottak fenn Alexandriában, Antiókhiában és Jeruzsálemben, az utóbbi helyen 1048-ban általuk alapított Szent János-kórházból eredeztetik a johanniták rendjét. A papírgyártó műhelyeiről és a limoncellojáról világszerte híres település ma az Olaszországba látogató turisták egyik kedvenc célpontja. Itt született Flavio Gioia, a mágnestű feltalálója is. A Cattedrale Sant’ Andrea (Szent András-katedrális) a város legimpozánsabb épülete. Tulajdonképpen egy épületegyüttes részét képezi egy másik templommal, a kriptával, a monumentális lépcsővel, az előcsarnokkal, a harangtoronnyal, valamint a kolostorral együtt. A katedrális homlokzatán Jézus és tanítványai allegorikus, bizánci stílusú ábrázolása látható, amely fölött színes berakású mozaikok találhatók. A katedrális legfőbb különlegességeinek egyike az 1066-ban Konstantinápolyban készült bronzkapu, melyről ugyan az ezüstbevonat már régen lekopott, de még jól láthatók Krisztus, a Szent Szűz és néhány más szentnek az ábrázolásai.
Positano
Amalfi
történeti forrás: wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése