Fall in love with Rome: Castel del Monte

2010. november 3., szerda

Castel del Monte

A Castel del Monte (eredeti nevén Castrum Sancta Maria de Monte) a legismertebb a II. Frigyes német-római császár által épített várak közül. Puglia régióban fekszik Andria városától nem messze. Része volt annak a várhálózatnak, amelyet a császár építtetett a Szicíliai Királyság belső rendjének biztosítása céljából a mai Basilicata és Puglia régiók területén.

Az 1240-es években épült Castel del Montét Apúlia kőkoronájaként is említik, különleges, nyolcszögletű alaprajza miatt. A vár nem hadászati szempontok szerint épült, és a hiányos korabeli dokumentumok alapján csak következtetni lehet esetleges ceremoniális szerepére. A vár virágkora egybeesett II. Frigyes uralkodásával, a császár halála után pusztulásnak indult. Szépségét és különlegességét 1876-ban fedezték fel ismét, amikor az olasz állam felvásárolta, majd több évtizedes munkálatok során helyreállíttatta. A várat – köszönhetően érdekes és egyedi építészeti megoldásainak – 1996-ban az Unesco a világörökség részévé nyilvánította. A Castel del Monte kopár vidék közepén, egy messziről látható domb tetején áll. Keletkezésének körülményeit homály fedi, rendszerint II. Frigyes kedvenc vadászkastélyaként tartják számon. Eredetileg a közeli, de már akkor elhagyatott kolostor után (Santa Maria del Monte) kapta nevét, mint az a császár egyik rendeletéből kiderül. Az 1656-os pestisjárvány idején Andria lakossága a várban keresett menedéket. Ezt követően a vár elnéptelenedett és pusztulásnak indult. A 18. század végén, a 19. század első felében pásztorok, illetve útonállók (briganti) lakták. Ebben az időszakban pusztult el a falakat borító márványburkolat, illetve a várat díszítő értékes szobrok is.

A nyolcszögletű épületnek többféle szimbolikus jelentést tulajdonítottak. Egyrészt a nyolcágú csillag ősi képe a császárság eszméjének a szimbóluma. Ezenkívül az asztrológusok szerint a nyolcszög, a négyzet és a kör az anyag és szellem között közvetít. A keresztény hiedelemvilágban a nyolcas számjegy arra utal, hogy a Teremtés hét napját egy nyolcadik követte, amely a Feltámadás révén az újrateremtést jelenti, ugyanakkor a nyolcas szám Krisztus visszatérését is jelképezi. A nyolcas szám szimbolikáját a császár valószínűleg tudatosan alkalmazta az általa elkezdett építményekben, így a Castel del Monte szerkezetében is. Más elméletek szerint a Castel del Monte csillagképek mintájára épült: e feltételezéseket támaszthatja alá, hogy az év egyes időszakaiban olyan fény- és árnyékhelyzetek jelentkeznek, amelyek a várat egy túldimenzionált égi naptárrá változtatják. Vannak olyan elképzelések is, amelyek szerint II. Frigyes – aki részt vett a kereszteshadjáratokban – magával hozta a Szentföldről a Szent Grált, melyet a Castel del Monte egyik termében rejtett el. 1991-ben a német Spiegel folyóiratban megjelent egy cikk, amely két olasz kutató különleges elméletét vázolta fel, akik kapcsolatot véltek felfedezni a vár és az egyiptomi gízai Kheopsz piramis között: A Castel del Monte geometriai formai nyelvében II. Frigyes utalásokat tett más, számára fontos helyekre és épületekre: chartres-i katedrális, Jeruzsálem és a Felsendom. Mindenekelőtt a kutatók a vár alaprajzában a Kheopsz piramis képmását vélték felismerni – jeleket a fáraó eltemetett kamrája helyéről, amelyet mostanáig még senki sem talált meg. Ezen elmélet szerint, amely megszámlálhatatlan számjelképekkel dolgozik, lehetővé válik a gizehi piramis újbóli felfedezése, ha ezt az egyiptomi illetékesek jóváhagyják. Ennek a feltételezésnek sok köze van az asztrológiai központú építészethez, amely érvényes úgy a Castel del Montéra mint a Kheopsz piramisra. II. Frigyes számtalan ilyen kapcsolatot ismert. Az olasz kutatók beszámolója azt is bizonyítja, hogy a vár alap mértékegysége az egyiptomi rőf volt, és ezáltal megmagyarázható, hogy a vár kerülete megegyezik a Kheopsz piramis oldalainak hosszával, amely szintén 232,92 méter.

Mielőtt úgy döntünk, hogy idejövünk az előtt érdemes tájékozódni, hogy nyitva van-e a vár. Amikor mi voltunk elvileg nyitva lett volna, de mégsem... februárban és dél körül voltunk itt, az útikönyv szerint nyitva kellett volna lennie. Szuper élmény és útközben sok régi trullo is látható :)